Cirkusz a moziban antológia

Ebben az évben sok kudarc után végre újra rám mosolygott a szerencse. Bár ez ebben az esetben kissé buta megfogalmazás, hiszen az írásaim csak rajtam múlnak. Azonban egy valami nem, hogy a zsűri éppen milyen anyagokat vár, hogy az az összképbe megfelelő-e.

Írtam egy novellát, amely az idősek otthonok kissé nyomorúságos életét írja le egy ott lakó szemszögéből. A sok demens között nem talál igazi beszélgető partnerre, hiszen nagyjából minden egyes nap ugyanazok a párbeszédek játszódnak le. Azonban egy nap más valaki elegyedik vele szóba, aki hasonló korú, így a múltjában fellelhető emlékek is nagyjából megegyeznek, mint a háború idején megélt viszontagságok. Ez az ember nem felejti el a korábbi nap beszélgetéseit, ami üdítően hat rá. Aztán olyan dolgokat pedzegetnek, ami ebben a korban már kétséges, meddig tarthat. A címe: Soha nem késő.

Ezzel a novellával sikerült bejutnom az Irodalmi Rádió antológiájába, amely októberben jelent meg. Új reményt adott.

Back to Top