Ez a történet meglehetősen komor hangvételű regény. Egy lányról szól, akinek különös képessége romba döntötte az életét. Idő kellett, amíg megszoktam a hangulatát, de utána magával ragadott.
Három karakter szemszögéből látjuk az eseményeket:
Virág: Eleinte nem értettem, hogy egy fiatal lánynak miért van erre szüksége, miért csinálja azt, amit. Aztán az első fejezet végén elhelyezett horog rendesen meglepett. Szép lassan derültek ki az információk, ezzel már folyamatosan fennmaradt az érdeklődés, mert minden apróság újabb kérdéseket vetett fel. Ugyanakkor egyre sötétebb hangulatot teremtett.
Gábor: elsőre egyszerűbb szereplőnek tűnik, csak a saját lelkiismeretével kellett megküzdenie. A múltjából derült ki, hogy miért alakult úgy az élete, és így még jobban érthetővé vált, hogy miért vonzza annyira Virág. A legfontosabb dolog nagyon megfogott, amikor ráébredt, hogy változtatnia kell az életén: „Ekkor jöttem rá, hogy az életemben is idegen vagyok, hogy a valóság, amit élni próbálok, csak kínkeserves akarás, túl szűkre szabott, szorít mindenhol…”.
Atis: szerepe is meghatározó. Nem csak azért, ami a Virággal közvetetten közös múltjukból fakad. Lényegében a lány segít neki túllendülni egy komoly lelki dilemmán.
A párbeszédek zseniálisak. Helyenként Virág és Gábor versidézetekkel kommunikáltak, remekül választott részletek voltak.
A fordulópont előtt, mikor látszólag minden rendben volt, folyamatosan érződött a sorokban valami baljós. A hangulat teremtés tökéletes. Aztán a legszebb pillanat egy csapásra széthullott, mert Virág képessége megint előtérbe került.
A befejezés egyszerre volt megrendítő és felemelő. Virág a különleges képességében volt egy halvány pozitívum, ami az ő esetében csak az utolsó pillanatban derült ki.
Ajánlom azoknak, akik nem riadnak vissza a helyenként nyers erotikus tartalmaktól, akik szeretik a lírai dolgokat, illetve a háttérben meghúzódó mondanivalókat.