Géczi Viktória: Tizenkét ember

Elképesztő, meghökkentő és zseniális.

Már a borítója megfogott, sokat merengtem a mondanivalóján, és jobban meg se lehetett volna ragadni a lényeget. Emellett az egész stílusa annyira könnyed és gördülékeny, hamar magával ragad. A mondanivalója sokkal mélyebb, mint az elsőre tűnhet. A karakterek nagyon élők, és kifejezetten tetszettek a korosztályra jellemző gondolatmenetek. Hiába csak tizenkét novella, tizenkét élet egy városban, ahol megvannak a kapcsolódási pontok, akár egy pillanat erejéig is. Így remek keretet kapnak a történetek, egy döbbenetes, mégis briliáns lezárással.

Akár az utcán, akár az üzletben találkozunk valakivel, ránézésre véleményt alkotunk róla, nem igaz? Pedig egy alkoholt vásárló, bunkó ember nem feltétlenül hajléktalan, ahogy nem tudhatjuk, mitől züllött le annyira.

A látszólag nemtörődöm orvos sem azért közli fapofával a rossz hírt, mert hidegen hagyja. Ő nap mint nap átéli ezt.

A jó megjelenésű, feltörekvő ügyvéd is átnézhet a világ egy sötétebb oldalra a családja tudta nélkül.

Ez csupán pár élet, amikbe betekintést nyerhetünk. Talán nem is a legjobbakat választottam ki. Az előítélet ott munkálkodik mindenkiben, miközben abban sem lehetünk biztos, hogy a környezetünkben élőket vagy rokonainkat megfelelően ismerjük. Ugyanakkor rávilágít, mennyire másként szemléljük a világot (lásd a díler esete, aki pont azért udvarol egy nőnek, mert a tisztaságot látja benne), illetve kezeljük a dolgokat, hiszen egy gyermek elvesztése romba döntheti egy szülő életét, vagy éppen újat kezd a feledés reményében, ami egyáltalán nem biztos, hogy sikerül neki.

Ez a könyv megérdemelné, hogy minél több emberhez eljusson. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, akik szeretik az elgondolkodtató történeteket!

Back to Top